A bajor Alpok északi részén, a Zugspitze hegycsucstňl nem messze és Münchentöl 100 km tŕvolsŕgra talŕlhatň Ettal. A kolostort a Wittelbach kirŕlyi csalŕd egyik tagja Bajor Lajos alapitotta 1330-ban. A kegyhely központjŕt kezdettöl fogva egy fehér mŕrvŕnybňl készült Szüz Mŕria szobor képezte, melyet az alapitň Olaszorszŕgbňl hozott magŕval. Ez a Mŕria-szobor minden zarŕndoklat célja, miňta a templom megépült.

A  XVIII. szŕzadban Szent II.Placidus egy ugynevezett “Lovagakadémiŕt” hozott létre, melynek hire az egykori Rňmai Birodalom hatŕrain kivülre is eljutott és ahol sok hires ember tanult.

1744-ben tüzvész pusztitott a kolostorban, mely az iskolŕban is nagy kŕrokat okozott. Késöbb ujraépitették a rendhŕzat, de elözö virŕgkorŕt soha többé nem érte el. Még sulyosabb csapŕst jelentett 1803-ban a kolostor feloszlatŕsa. A szerzeteseket szétszňrtŕk, a kolostor egy részét leromboltŕk. Csupŕn a templom és a volt kolostor egy része maradt meg a plébŕnia hasznŕlatŕra. A volt kolostor épületét “kastélynak” nevezte a köznép. Črtékes könyveket és mozgathatň berendezési tŕrgyakat ŕllamositottak.

A bencések nagy jňtevöje Theodor von Cram-Klett bŕrň, aki a még megmaradt kolostorépületet 1900-ban a szerzetesrendnek visszaadta.